Biztosan ti is találkoztatok már olyan munkahirdetéssel, ahol a fizetések megjelölése nem volt egyértelmű. Azt most hagyjuk, mikor 500-tól 800 forintig terjedhet, és csak a ködösen megfogalmazott szerződésből derül ki, hogy ha a nyakad töröd a munkában, akkor se nyerhetsz 560-nál többet soha – ez csak szimplán inkorrekt. Vannak viszont olyan esetek, amikor nem egyértelmű, hogy nettóban, vagy bruttóban kell érteni az összeget, mivel azt a legtöbb esetben lehagyják.

Konkrét példa, amivel én szembesültem:
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

A Fürge Diáknak volt már néhány jó dobása. A djuice-együttműködésben tízezer fölött osztottak ki pontokat, a saját aranykártya programjuk is jól fut. Szerintem mégis a legújabb promóciójuk egyszerre a legjobb, és a legrosszabb.

Az új ötlet Fürge DiáX néven fut (mondjuk ezzel keményen mellélőttek, elég idiótán hangzik), és arról szól, hogy dolgozz minél többet náluk. Ebben eddig nincs is semmi különleges, a legtöbb toborzó programnak ez a célja. A feladat három részre van osztva, az első körben magát a programot kell reklámozni. Lehet nagyot álmodni, ugyanis anyagilag támogatják a három legjobb ötletet per megye. Eddig tökre tetszik az ötlet, hajrá kreativitás, marketing szakosok vad álmaikat élhetik ki.

Ami már annyira nem szimpatikus, az a második kör. Itt ugyanis a feladat az, hogy júniusban száz óra felett dolgozzon az ember, ezután minden ledolgozott óra egy pontot ér, augusztusban már kettőt. Ez nyáron röhögve teljesíthető (nem mellesleg közben hülyére keresi magát az ember), viszont a tapasztalatokról naplót kell vezetni a Fürge Facebook oldalán, minél többen lájkolják a bejegyzést, annál jobb vagy. Innentől kezdve sajnos a játék átmegy lájkvadászatba, ami azért gáz, mert manapság adják-veszik a lájkokat, és az ismerőseid sem azért nyomják meg, mert tényleg tetszik nekik. Szomorú, de ez van. A harmadik része gyakorlatilag ugyanez, elvileg lesznek majd vetélkedők, ahol pontokat lehet szervezni, gondolom, ez a része még szervezés alatt áll.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Én egy megértő ember vagyok. Megértem, hogy a diákszövetkezeteknek egymillió problémájuk van, a diákokkal és a cégekkel egyszerre kell egyezkedniük, apró cseprő dolgokat kell pontosítaniuk, a hülye diákokat elhajtani, az okosakat nem összekeverni a hülyékkel, satöbbi. Én ezt megértem.

Viszont a diákszövetkezetek meg azt értsék meg, hogy a diákoknak a munkáknál az egyik legfontosabb szempont a fizetés. Ezen baromi sok múlik. Ha végre eljutnánk egyszer oda, hogy a szövetkezetek kicsit a diákok szemével nézik a helyzetet, esetleg nem kezelnék olyan hanyagul ezt a kérdést.

Ehhez képest Studentéknek a múlt héten ezt a hirdetést sikerült kirakni a weboldalukra. Bár már levették, egy napig biztosan kint volt: Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Rébuszék nem tudnak Facebookozni

Posted: 2012. Február 23. csütörtök in Diákszövetkezetek, Egyéb
Címkék:, , ,

Komolyan mondom, néha nem értem a szövetkezeteket. Ma már szinte mindegyikük megtalálható a legnagyobb közösségi oldalakon, ez tök jó, de azon kívül, hogy lájkolni lehet őket, akár csinálhatnának is valami értelmeset. Pár napja már kidühöngtem magam azon, hogy Műiszék a Blikk szintjére süllyednek a napi csöcsöscsaj-linkeléssel. Nem mintha bármi bajom lenne a csöcsöscsajokkal, de mondjuk a Műisz Facebook oldalán pont nem erre vagyok kiváncsi.

Az ilyen oldalak pont arra vannak kitalálva, hogy aki egész nap rajta lóg, és még a telefonjáról is ezt böngészi, annak az orra előtt legyenek a munkahirdetések, és ha kicsit rugalmasabb az ezeket kezelő munkatárs, akkor akár ott is lehet jelentkezni. Az biztos, hogy sokkal több értelme van, mint a minden nap menetrendszerint éjfélkor megérkező hírlevélnek.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Annak jegyében, hogy ne mindig csak negatív beszámolókat olvassatok, íme egy kifejezetten jól sikerült munka tapasztalatai.

Az egész összesen kettő napig tartott; egy nap betanulás, és egy nap munka. Ennek ellenére a feladat nem volt nehéz, és jól fizetett. A Telenor boltjainak készleteit kellett leltározni, a leltárról készült papírokat pedig bevinni az iskolaszövetkezetbe. A betanításért ezer forintot fizettek óránként, magáért a munkáért pedig 750-et. Akinek van kocsija, mehetett távolabbra is, akinek csak jogsija van, adnak autót, és állják a benzint is.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Arról már biztosan mindenki hallott, hogy változni fognak a fizetések, de hogy pontosan hogyan, az még nekem sem volt
tiszta pár nappal ezelőttig. Volt szerencsém beszélni az egyik iskolaszövetkezet munkatársával, úgyhogy ha eddig nem lett volna tiszta, itt egy kis infó.

Megszűnik az adójóváírás intézménye, teljes egészében. Eddig csak akkor kellett adóznod, ha a minimálbér, azaz havi ~60.000 forint felett kerestél. Január 1-től minden megkeresett forint után adózni kell, méghozzá az általános 16%-ot. Ha tíz forintot keresel, abból is. Illetve, ha valaki olyan szerencsés, hogy 202.000 ft felett keres, annak pedig 20,32%-ot kell adóznia.

Ezzel együtt megemelkedik a minimálbér összege, ami órabérre lebontva kb. 535 forintot jelent. Ebből a 16%-os adó levonása után 449-et kapunk kézhez. Magyarán a fizetések egy forinttal sem emelkedtek, cserébe viszont bonyolultabb átlátni, átszámolni, és hozzászokni az új rendszerhez.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

A diákok alkalmazása néhány cégnél relatíve új dolog. Persze vannak rutinosak, akik már régóta csinálják – McDonald’s, Tesco – van, ahol pedig azt is alig tudják, hogy létezik diákmunka. És amíg egy felnőtt munkatárs felvételét gond nélkül, zökkenőmentesen megoldják, addig egy diák esetén olyan dolgokról feledkeznek meg, hogy az ember csak fogja a fejét. Álljon itt néhány tanács a cégeknek, akik a jövőben diákot terveznek felvenni, amivel sok gondot megelőzhetnek.

Adj engedélyt a fizikai belépésre! Nagyon modern világunkban elektronikus kapuk vannak mindenhol, amik rögzítik, ki, mikor haladt át azon. Praktikus, pár katitntással ki lehet zárni gyakorlatilag bárkit – és ugyanennyire könnyű elfelejteni beengedni valakit. Tovább ehhez a bejegyzéshez »